Az állatok - azon belül a kutyák - szeretete nem volt mindíg egyértelmű számomra. Sajnos elöször rossz élményeim voltak - megharapott egy kutya 6 évesen. Idővel persze javult a helyzet, aztán 10 évvel ezelőtt átcsapott kutyaimádatba. Akinek ez köszönhető volt, Cézár, a németjuhász. Sajnos Ő már nincs közöttünk - az emberi gonoszságnak köszönhetően.
Jelenleg van Brumi és Almira.
Brumi egy jó megtermett németjuhász, akinek a képpel ellentétben füle is van. Most éppen lecsukta, mert Almirától félti... Mindene a labda, a Duna, és sajnos a sündisznó. A süniket sajnos kinyírja, ha nem vagyok elég gyors.
Brumi mindenkit szeret, aki egy kicsit játszik vele, de igazán a gyerekek a kedvencei. Annál is inkább, mivel élete első évét egy általános iskola udvarán töltötte - onnan került egy váci menhelyre.
Almira kevésbé játékos, ha játéknak lehet nevezni Brumi megtépését, vagy az emberek ijesztgetését. De azt imádja, ha fésülgetik, és szeret jókat enni. Ez 55 kilós súlyán meg is látszik. Neki a sünikkel nincs baja, ellenben a cicák a "gyengéi"
Viszont a gyerekeket szereti, vigyáz rájuk, jó juhászkutyához méltó módon. Fajtája szerint Sarplananai (Sárhegyi) juhászkutya. A hegyi pásztorok tenyésztették ki a fajtát, farkasok és medvék ellen.